Hogyan lettem fehérkalapos bér­hekker

Hadd szögezzem le gyorsan: sosem hordtam a fekete kalapot. És ha a cím alapján valami feszülten izgalmas történetre számítanál, kérlek, hadd nyugtassalak meg: én is. De nem. Hekkerré válni és hekkernek lenni nem olyan misztikus dolog, mint ahogy azt a filmekben ábrázolják. Ez is csak egy szakma, amit az iskolában bárki megtanulhat — és én megtettem. Viszont amit valóban izgalmasnak találok, az a korszak, amelyben élünk, amelyben élhetek: a technológia, a műszaki tudományok és különösen az alkalmazott informatika elmúlt évtizedekbeli rohamosan gyorsuló fejlődése, ahogy a digitális technika fokozatosan a minden­napjaink részévé vált, jelentősen megkönnyítve az ismeret­szerzést, a kommunikációt és úgy egyáltalán a minden­napi életet! Azt ahogyan beköltözött a számítógép az egyetemi laborból először az irodánkba, majd az otthonunkba, ahogyan egyre hordozhatóbbak és meg­fizethetőbbek lettek, mégis egyre nagyobb tudásúak és teljesítményűek a digitális eszközök: okostelefon, okosóra, okosotthon és okosautó. Az internet segítségével egyre kisebb lett a világ és egyre szabadabb az ember. A nagyobb tudás és a több lehetőség azonban megnövekedett felelősséggel is jár.

Változó világ

Ki emlékszik már az „alámondásos szinkronra”?

Emlékszem, gyerekkoromban, a közértben, ahol nagynéném volt az üzletvezető, még mechanikus pénztárgép adta a vásárlónak a blokkot, a pénztárosoknak fejből kellett tudniuk az áruk árait és minden egyes terméket kézzel fel kellett ár­címkézniük. Manapság az interneten megrendelt és házhoz szállított árut csak lecsipogják az ajtóban a hordozható vonalkód olvasóval.

Gyerekként a tízujjas gépelést egy mechanikus írógép segítségével kezdtem tanulni a családunk egyik kedves titkárnő ismerősétől. Manapság sokszor már csak bediktálom a szöveget a virtuális asszisztensemnek, s a felhőben létrehozott dokumentumokat a világ különböző tájain egyidőben online munkatársaimmal közösen szerkesztjük.

Gyerekkoromban minden héten többször fordultam az – akkor még nem túl „okos”;) – otthonom és a könyvtár között, minden alkalommal több kilónyi kölcsönzött könyvet cipelve haza, hogy kielégítsem csillapíthatatlan tudásvágyamat. Ma meg akár az egész kerületi könyvtár összes kötetének tartalma elférne a zsebemben, egy hétköznapi adathordozón, s ha nem tudok valamit, csak megkérdezem Google-t, a legjobb barátomat, az új könyveket pedig már csak letöltöm az Amazon-ról.

A matematika érettségin nekünk még csak a négyjegyű függvénytábla használatát engedélyezték, és a főiskolai előkészítőn külön előadás szólt az akkoriban újdonságnak számító tudományos zsebszámológép funkcióinak használatáról. Manapság a komolyabb számítási igényű feladatokat világméretű elosztott hálózat oldja meg a csatlakozott önkéntesek otthoni számítógépeinek felesleges kapacitásait kihasználva.

Fiatal felnőttként klubtagságink volt a sarki videotékában és egymásnak adtuk kölcsön a TV-ből felvett filmeket tartalmazó másolt videokazettákat. Manapság a nappalinkban van a „kölcsönző”: a filmeket a YouTube weboldalán „streameljük” vagy torrent-en adjuk kölcsön, eredeti nyelven, automatikusan generált vagy letöltött felirattal. Ki emlékszik már az „alámondásos szinkronra”?

Gyerekként ámulattal figyeltem, ahogy nagybátyám a céges – bocsánat: vállalatifotólaborban előhívta a fényképezőgépből kivett film­tekercset, majd a fixáló folyadékban egymás után láthatóvá váltak a balatoni nyaralás megörökített pillanatképei. Ahol a nagyítás még tényleg nagyítóval történt és a retushoz használt eszközök egy valódi szerszámos ládát tötöttek meg. Akkoriban modern családnak számítottunk, mert volt dia- és film­vetítő berendezésünk, majd lett először egy nyolcmilliméteres filmfelvevőnk, majd egyre több és egyre kisebb videokameránk. Aztán megvettük az első digitális fényképező­gépet. Otthoni színes nyomtatóval készültek a polcra kerülő bekeretezett családi portrék. Majd digitalizáltuk az összes családi papír fényképet, meg 8mm-es és mágnes­szalagos családi film­felvételt, sőt az utóbbi időben a DVD-kről is felköltözött minden a „felhő”-be. Ma már bárki, bárhol, bármikor megnézheti az összes felvételt, akár útközben, a telefonján, vagy akár szerkesztheti is egy okostelefonos videó szerkesztő App-pal. (Jól írtam?)

Gyorsuló fejlődés

Manapság valóra vált sokminden, amit korábban csak film trükkben láttunk.

Apropó: telefon. Az első vezetékes telefonvonalunk bevezetésére a kérelmezéstől számítva több évet kellett várnunk. De nagyon örültünk neki. Mi is, meg a család másik – „protekciós”;) – fele is, akiknek már régóta volt, de minket nem tudtak felhívni. Csak a házmestert, hogy jöjjön fel hozzánk és szóljon nekünk, hogy menjünk le hozzá, mert 10 perc múlva visszahívnak a rokonok. Nagy szó volt, hogy nem kell kimenni az utcai fülkébe, ha sürgős megbeszélni valónk volt a város másik felén lakó ismerősökkel, s emlékszem, hozzánk jöttek a szomszédok, ha be akartak szólni a „Tanács”-hoz, vagy ki kellett hívniuk az orvost. Aztán a tárcsás telefonkészülék helyett nyomógombos lett, ami nem „kattogott, mikor tekertem”, hanem „sípolt, mikor megnyomtam”, és aminek azért is örültem, mert amikor ez utóbbit megkaptuk, megengedték, hogy a régi tárcsásat szétszereljem és megnézzem, mi van benne. S hogy örültem az első szalagos üzenetrögzítőnknek! Bevallom, előfordult, hogy bár otthon voltam, nem vettem fel a telefont, csak azért, hogy utána vissza­játszhassam az üzenetet. Aztán az üzenetrögzítő is digitális lett. Aztán a telefon kiírta a hívó számát. Aztán már a hívó nevét is. Ha előbb mi beleírtuk.

Aztán a tévében láttuk, hogy amerikában az orvosoknak „csipogója” van. Meg a gazdagoknak autó-telefonja. Aztán szép lassan bejött Magyarországra is a mobiltelefon: először a „Westel-nulla-hat-hatvan”, meg a Westel900, meg a Pannon. Ma meg már mindenkinek mobiltelefonja van. Több is. Az utcán egyedül sétáló és hangosan beszélő emberekről ma már nem azt gondoljuk, hogy „szegény bolond, magában beszél”, hanem, hogy „a head-set biztos a másik fülén van”.

Én annak idején, már bőven felnőtt koromban, 24 évesen kaptam az első mobilomat a munkatársaimtól ajándékba egy nemzetközi projekten, hogy bármikor el tudjanak érni végre. Manapság sok szülő szinte óvodába sem engedi el a gyerekeit mobiltelefon nélkül.

Persze ezek a gyerekek már csak történelemkönyvben olvasnak majd arról, milyen fejlődés zajlott a tech világban az elmúlt húsz-harminc évben.

Walkman – Discman – iPod – iPhone. Bakelit lemez – szalagos magnó – magnókazetta – Betamax – VHS – floppy – CD – DVD – Pen drive – SDCard – microcard. Lyukkártya (sic!) – billentyűzet – egér – joystick (= „öröm-bot” :) – kontroller – tappipad – ePen – 3D Touch Screen.

Manapság valóra vált mindaz, amiről előtte talán csak álmodtunk, könyvben olvastuk, vagy film trükkben láttuk.

Tényleg léteznek robotok. Videotelefon, 3D tv a nappaliban, 3D nyomtató, intelligens protézisek a sérülteknek, hangvezérelt virtuális asszisztens és virtuális valóság.

Sőt!

Online pénztárgép:)

Na, bocsánat, megfogadtam, hogy nem politizálok. Arról akartam írni, hogy hogyan is (nem) lettem informatikus, meg fehérkalapos (Certified Ethical Hacker).

Bemutatkozás – Szilágyi Attila

Kérlek, először is engedd meg, hogy tisztázzam, hogy ki is vagyok.

Mert nem az a Szilágyi Attila vagyok, aki a Megasztár 4 (Titanic) és Megasztár 5 (Hooligans) válogatójában énekelt. Bocsánatot kérek azoktól, akik a név egyezés miatt kattintottak a weboldalamra, keressétek, kérlek, a felvételeit a YouTube-on, vagy a TV2-n. Névrokonomnak pedig ezúton kívánom, hogy elkészüljön a lemeze, ha még nincs kész, sőt, legyen aranylemez! Vagy nyerje meg az X-Faktor, a Voice, vagy a Csillag Születik vetélkedőt!

Rákerestem a Google keresőben a Szilágyi Attila kifejezésre, s csak az első találati oldalon közel 100 névrokonomat ismertem meg, akik a legkülönbözőbb szakmák gyakorlói. Van köztünk egy csomó doktor, például ott van Dr. Szilágyi Attila ügyvéd a Debreceni Ügyvédi Kamara tagja, vannak mérnökök, mint például Dr. Szilágyi Attila egyetemi docens a Miskolci Egyetem Szerszámgép Technológia Intézetében, vannak orvosok, mint Dr. Szilágyi Attila kardiológus. De a nem doktorok is elég változatos szakmákat képviselnek, például Szilágyi Attila víz-, gáz- fűtésszerelő, Szilágyi Attila ingatlan referens és Szilágyi Attila jóga edző. Van rendőr és elítélt névrokonom, van üzletember és menedzser, valamint van művész, tanácsadó, lelkész, polgár­mester, asztalos és sportoló diák.

Informatikus kollégákat is találtam a LinkedIn keresőjében: 40 profilt töltöttek fel a világ különböző tájain dolgozó névrokonaim. Mivel a teljes nevem Szilágyi Attila Sándor, így rákerestem erre is, gondolva, hogy a teljes nevem talán egyedi. Hát, nem: legalább ketten vagyunk. Na, és mi a másik Szilágyi Attila Sándor foglalkozása? Informatikus.

GOTO – Vissza a kezdetekhez

Nagyon szerettem modelleket építeni.

Gyermek voltam, amikor a személyi számítógép megszületett, és olyan kilenc éves lehettem, amikor az első BASIC programomat begépeltem nagybátyámék COMMODORE 64 számítógépén. A program egy imitált madarat rajzolt ki, mely látszólag össze-vissza röpdösött a gépre kötött TV képernyőn. A programot persze nem én írtam, csak bemásoltam az utasításokat a gép nyomtatott kézikönyvéből, de ez cseppet sem vette el a sikerélményemet. És bár a GOTO kifejezés innentől kezdve vált ismerőssé, az utasítás valós jelentését csak sokkal később értettem meg.

Persze leges­legelőször csak video­játékok formájában találkoztam számítógépes programokkal. Budapest egyik egzotikus kerületében, a Dugonics utcai általános iskola padjait koptattam 8 éven át. Alsósként suli után hazafelé gyakran bementünk az osztály­társaimmal a sarkon túli játék­terembe/pince-kocsmába, ahol minden tízórai pénzünket bedobáltuk az akkoriban megjelent vadi új RoboCop nevű videójáték-gépbe (fejlesztő: Nihon Bussan, kiadó: Ocean Software). Jó lenne azt mesélni, hogy akkoriban, míg a többiek versengve próbálták megdönteni a játékban a másik által felállított pontszám csúcsokat, és az egyes szintek teljesítése után együtt harsogták a robot­zsaruval a „Thank You for Your Cooperation”-t, meg a játék végi „Game Over”-t, engem leginkább az foglalkoztatott, hogy a játék­gép és annak programja hogyan működik. De nem. Sőt. Ahogy az évek során egyre több osztály­társam és barátom vált a video­játékok rabjává és jutott emiatt egyre kevesebb idejük egy jó kis közös focira velem a grundon, a számítógépet barát helyett kezdtem inkább ellenségnek tekinteni.

Egyébként az általános iskoláról jut eszembe: egy pillanatra visszatérek a Szilágyi Attila név­rokonságra. Ma már tudom, hogy a Szilágyi a 21. leggyakoribb magyar családnév, 2014-ben több, mint 31ezer élő viselőjével, s csak a facebook több, mint száz Szilágyi Attila nevű felhasználót listáz. De gyerekként még hajlamos voltam azt gondolni, hogy a nevem megkülönböztetően azonosít. Egészen ötödikes koromig. Amikor is az osztályunkba új fiú érkezett, akit nem fogod kitalálni, hogy hívtak. Úgy van: Szilágyi Attila. Mekkora az esélye, hogy egy iskolában két Szilágyi Attila legyen? Hogy egy évfolyamon két Szilágyi Attila legyen? De hogy ugyanabba az osztályba két Szilágyi Attila járjon?! Könyörgöm! Kíváncsi vagy, hogyan oldottuk fel a név­egyezést, ugye? Találgass egy kicsit, kérlek, aztán elárulom: én lettem a „Szilágyi Attila 1”, mintegy „rangidősként”, ő pedig a „Szilágyi Attila 2”, mint „ifjú szárnysegéd” (én év-vesztes voltam, ő nem). Komolyan. Így szerepelt a nevünk az osztálynaplóban, meg a füzeteink, könyveink borító címkéin: „Szilágyi Attila 1” és „Szilágyi Attila 2”. Most, ahogy leírtam, ez úgy hangzik, mint egy rossz horror­film sorozat első és második része. És ha jól emlékszem, ez így is ment egészen nyolcadikig.

Gyerek­koromban rengeteg könyvet olvastam: tudományos ismeret­terjesztő kiadványokat a világról, a természetről, a bolygónkról, az állat- és növény­világról, a történelem nagy felfedezéseiről, beleértve a korszakalkotó technikai találmányokat is. Különösen az utolsó kétszáz év technikai vívmányai érdekeltek: gőz­gép, gőz­mozdony, gőz­hajó (Tom Sawyer, Huckleberry Finn), robbanó motor és az elektronika: tv, rádió, számítógép. Az izgalmas indián és vad­nyugati történetek (Karl May, Cooper), krimik, meg humor (Karinthy, Rejtő) mellett a tudományos-fantasztikus irodalom érdekelt még (Verne). Különösen annak „tudományos” része.

Mindig is tele voltam ösztönből fakadó műszaki érdeklődéssel. Már gyermekként őszintén rácsodálkoztam a ravasz gépekre és szerkezetekre, amik körülvettek, s nemcsak megérteni akartam őket, hanem saját magam elkészíteni, sőt valami újat kitalálni. Nagyon szerettem modelleket építeni. Mindenfélét: házat, várat, hajót, autót, repülőt. A kedvenc játékom persze a Lego Technic volt: egy építőjáték valódi beépíthető elektromos motorral, LED lámpával, hangszóróval, meg működő fogasléces kormányszerkezettel! Volt egy amolyan fúrt fémlemezes, csavarozós szerelőkészletem is, a nevét nem tudom, így felnőtt fejjel a Salgó polchoz hasonlítanám, talán tudod, mire gondolok. Azzal is nagyon szerettem mindenféle ’ördögi’ gépeket, meg járműveket építeni. Aztán volt persze villany vasút modell, távirányítós autó, meg később rendes kerékpár szerelés.

Olyan nyolc éves koromtól kezdődött, hogy kérésemre, családtagjaim elfogadták a felajánlott segítségemet, és a náluk elromlott összes csörgőórát odaadták nekem, hogy megjavítsam őket. Nagyon érdekesnek találtam megvizsgálni a szétszerelt szerkezetek belsejéből feltáruló világot: a fogaskerekeket, rugókat, himbákat, súlyokat és egyéb alkatrészeket, amelyeket aztán egy nagy reklámszatyorban tartottam összeömlesztve a kamra polc alatt.

Tíz éves lehettem, amikor a lakásban én cseréltem a fali konnektorokat, és vezetékes „távirányítót” építettem ki a tévé és a kanapé között némi vezeték és egy lengő lámpakapcsoló segítségével. Igaz a tévét csak ki- és bekapcsolni lehetett, csatornát nem lehetett vele váltani, de akkoriban nem is volt még 50-100 csatorna, legfeljebb kettő (mtv1, mtv2), vagy három, ha szép időben a csehszlovák adót is befogta a szobaantenna.

Az általános iskola utolsó két évében minden héten kétszer hajnal 6 órakor jártam be, hogy részt vehessek Árpád bácsi, iskolánk szeretett fizika tanára, tanítás előtti kísérlet-gazdag fizika szakkörein. Az egyértelmű műszaki beállítottságom ellenére az általános iskola befejezésekor még egyáltalán nem tudtam, hogy milyen szakmát válasszak, így a középiskolát az elsősorban a dráma és sport tagozatáról híres budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium angol, orosz, matematika és fizika tagozatos „A” osztályában végeztem Angi Péter osztályfőnök úr és egyben iskolánk fizika tanára nevelése alatt. S míg Egerszegi Krisztina és Mohamed Aida iskolatársaim úszásban és vívásban nyertek olimpiát, én, osztálytársaimmal a matematika és fizika diákolimpiákon versenyeztem több-kevesebb sikerrel, de hasonló lelkesedéssel. Azonban kitűnő érettségim ellenére és tanáraim legnagyobb sajnálatára nem akartam a felsőoktatásban továbbtanulva önző módon magamra „pazarolni” bontakozó képességeimet és értékesnek érzett lehetőségeimet, ezért a bizonyítvány kézhezvétele után azonnal vonatra szálltam, hogy egy nemzetközi karitatív szervezet akciójának önkénteseként a világ szegényebb felének rászorulóit támogatva harcoljak egy jobb világért.

Számítógép – Barát vagy ellenség?

A legjobb stratégia, ha minél jobban megismerem

Egy kalandos és tapasztalatokban gazdag évvel később hazatérve, fülembe csengtek az egyik általam is támogatott projekt nagyra becsült helyi vezetőjének szavai, aki bár szívből értékelt minden kétkezi, anyagi és erkölcsi segítséget, kihangsúlyozta, mennyire kiemelkedő jelentősége van a lehető legmagasabb szintű és színvonalú felsőfokú képzésben elsajátított szakmai ismeretek és képességek nemzetközi együttműködésben és persze a helyi közösségek javára történő alkalmazásának.

A számítógépekre ekkor még mindig időrabló ellenségként tekintve, azt gondoltam, hogy az ellenség legyőzéséhez az lesz a legjobb stratégia, ha minél jobban megismerem és megértem őket belülről. Ezért hát jelentkeztem egy egyéves gyakorlatorientált számítástechnikai műszerész szakképzésre, melyen az Újpesti Műszaki Szakközépiskola hozzáértő tanáraitól ismerhettem meg a szakma alapjait.

Ekkoriban még javában tartott a CISC – RISC processzorok közti csata és még épp csak születőben voltak az Intel Pentium processzor hírhedt pontatlanságára utaló viccek. A Microsoft is épp csak elkezdte a kiadás évszáma szerint elnevezni az aktuális Windows verzióját, mely még mindig a DOS grafikus kiterjesztéseként futott. Az internet is gyerekcipőben járt, és a Google még nem is létezett. Emlékszem, az egyik gyakorlati vizsga feladatom az volt, hogy a Norton Commander segítségével szinkronizáljak állományokat két x486-os számítógép között párhuzamos kábellel létrehozott közvetlen kapcsolaton keresztül.

Egy Intel és egy AMD processzor vetélkednek.
– Mennyi 3+2? – kérdezi az AMD.
– 4 – vágja rá az Intel.
– Rossz eredmény – mondja az AMD.
– De azért gyors voltam, nem?

Mindenesetre nagy örömmel vetettem bele magam a bitek és bájtok, félvezetők és mikroprocesszorok, operációs rendszerek és hálózati protokollok izgalmas világába. Így történt, hogy az Assembly programozás laborgyakorlatokon ismét találkoztam régi ismerősömmel: a GOTO utasítással, s ezúttal életre szóló barátságot kötöttünk. Ugyan később ritkán találkoztunk, mert hűtlenül inkább magasabb szintű nyelveken programoztam, de amikor másfél évtizedes kihagyás után egyszer csak katonai szabványnak megfelelő minőségi biztosítási szintű hardver eszközök vezérlőinek fejlesztésében hívtam segítségül, ugyanott folytattuk, ahol legutóbb félbehagytuk.

Növekvő tudás

Sok érdekes szoftver­fejlesztési projekten dolgozhattam

Amikor 1998-ban jelentkeztem, még úgy hívták: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Műszaki Főiskola, a 2003-ban kézhez kapott diplomámban Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar szerepel, a 2016-os posztgraduális CEH képzés számláját már Óbudai Egyetem néven állította ki ugyanaz az intézmény. Az a szerencse ért, hogy a villamosságtan és az elektronika alapjait a Kandó kar Tavaszmező utcai épületeiben, a gépészeti alapokat a Bánki kar Népszínház utcai épületében ismerhettem meg, míg a műszaki- és gazdasági informatika és a vállalati logisztika témaköreit a Székesfehérvári Számítógép­technikai Intézet Budai úti épületeinek falai között hallgathattam. Ugyan másodévre eredetileg a Neumann János Informatikai kar is felvett volna, de a sors végül úgy hozta, hogy csak 15 évvel később koptattam az Óbudai úti épület padjait.

SQL, C++, operációs rendszerek, hálózat szervezés, Cisco, Delphi, Pro Alpha, vállalati logisztika és vállalat­irányítási rendszerek, számvitel és EU jog — néhány a szakmai tárgyak közül. A kriptográfiai rendszerek és digitális titkosítási módszerek témakörét Dr. Tóth Mihály nemzet­közi hírű kutató, korábbi intézet­igazgatótól hallgattam, a vállalati logisztika és gazdasági informatika területeit Dr. Lőrincz Péter, az MLBTK alapító tagja, az SZGTI akkori igazgatója segítségével kutathattam. A szakmai gyakorlatom alatt a Sue Brandon Software elektronikus iktató rendszerének (Rend – registry of enterprise events and documents) fejlesztésén és elsősorban költségvetési intézményekhez történő bevezetésén dolgozhattam, a diploma­munkám a Dolezal nemzetközi kereskedelmi társaság telephelyei közti adatbázis rendszerek integrációja volt.

Az osztrák-magyar tulajdonú Bepatek Külkereskedelmi Kft. részére fejlesztett BADAR® egyedi értékesítés­támogató (SAS, CRM) rendszer tervezése során lettem része a Microsoft .Net keretrendszer evaluation programnak és szereztem gyakorlatot a Visual Basic és a C# program­nyelvekben. A WinForms technológia akkoriban modernnek számított, csakúgy, mint a Windows Service processzekre ültetett kiszolgáló folyamatok és az XML webszolgáltatások. A BADAR® egyedi dokumentum menedzsment moduljának office integrációját a nyílt OpenOffice.org API alkalmazásával oldottam meg, az adatbázis­kezelő alrendszernek pedig része lett a saját fejlesztésű grafikus SQL lekérdezés szerkesztő alkalmazásom is.

Az évek során sok érdekes szoftver­fejlesztési projekten dolgozhattam és mindenféle területen szerezhettem tapasztalatot. Hogy csak néhányat említsek a kedvenceim közül:

  • HVG Orac Kft.SQL szerver skálázás, saját fejlesztésű web-szerkesztő, saját fejlesztésű pdf fájl feldolgozó.
  • Victofon Kft. – létező szoftver­alkalmazás objektum orientált paradigmák szerinti újra­fejlesztése.
  • Pro Patria Inc. – hardverközeli kommunikációs protokoll tervezése NATO AQAP-2110 minősítésű szervezet eszközeinek szerver-kliens alapú integrációjához.
  • n-Ware Kft. – projektzáró luxus party.
  • Evosoft Kft. – C++ 10 év után, Qt, nUnit.
  • Sz. Sz. Sz. R. Kft. – Html5, Android, Penetration Testing.

Megnövekedett felelősség

A nagyobb tudás és a több lehetőség azonban megnövekedett felelősséggel is jár.

Az általam fejlesztett rendszerek legtöbbször bizalmas üzleti információkat és magán-adatokat kezelnek, iparági titkokat őriznek vagy alkalmaznak, s természetesen jelentős anyagi értéket mozgatnak, ezért a megrendelőiknek érthető módon elsődleges érdeke azok alapos védelme a véletlen adat­vesztés, sérülés vagy akár szándékos rongálás ellen.

Jónéhány általam létrehozott vagy üzemeltetett web­alkalmazást ért már rossz­indulatú hekker támadás. Jónéhány adatbázis-állomány és merevlemez sérülés utáni biztonsági rendszer-helyreállítást végig­csináltam. Volt dolgom katonai és nemzet­biztonsági rendszerekkel, sőt a StuxNet vírussal megtámadott nukleáris létesítmények vezérléséhez alkalmazott ipari automatizációs keret­rendszer utódjának fejlesztésén is kiváltságom volt dolgozni.

A magán­életemben használt online pénzügyi és kereskedelmi eszközök, közösségi alkalmazások, valamint a szakmai együtt­működést segítő felhős csoport­munka szolgáltatások, adat­szinkronizációs és irodai rendszerek kapcsán engem is személyesen érint az adat­biztonság kérdése és a magán­élet online védelme az adat­halász támadások vagy véletlen szivárgás ellen.

Fentiek miatt az utóbbi időben az érdeklődésem a műszaki- gazdasági informatikai rendszerek fejlesztése mellett a számítógépes alkalmazások és elsősorban az online rendszerek biztonságosságának növelését célzó szervezett sérülékenység­vizsgálat felé fordult. Ezért 2016. elején, közel 15 év után ismét bevettem magam az iskolai laborba és elvégeztem az Óbudai Egyetem által szervezett EC-Council szerinti Certified Ethical Hacker kurzust.

Az új tudással felvértezve bővítettem a szakmai szolgáltatási portfoliómat, s (örömömre;) az első éles vállalati sérülékenység vizsgálatra vonatkozó megbízásom teljesítése során a penetrációs teszt kritikus és közepesen súlyos hiányosságokat is fel­tárt az ügyfél rendszereiben.

A különböző informatikai rendszerek elleni támadások megtervezésében és kivitelezésében szerzett tapasztalat segít jobban felkészíteni az általam fejlesztett és felügyelt rendszereket az ilyen típusú támadások elleni védekezésre.

Epilógus

A különböző informatikai rendszerek elleni támadások megtervezésében és kivitelezésében szerzett tapasztalat segít jobban felkészíteni az általam fejlesztett és felügyelt rendszereket az ilyen típusú támadások elleni védekezésre.

Etikus hekker — ez a szakma húsz éve még nem létezett és mivel a szak­ismeret terjedelme napról-napra növekszik, a szak­ember­nek is állandóan tanulnia és fejlődnie kell. Minden­esetre, ha te is osztod az információ-technológia iránti szenvedélyemet, fontos­nak tartod a digitális magán­élet sértetlen­ségét, szeretsz jelentőség­teljes eredményeket elérni, törekszel a tökéletesség­re és szeretnél tenni azért, hogy ez a világ jobb hely legyen mindenki számára, ne habozz, tedd fel a fehér kalapot.

Munka morzsák

Fejlesztési projektek, pillanat­képek, emlékek, név­jegyek.
Victofon Kft. – fülében a világ

ViFi – Victofon Fitting – orvos-elektronikai gyártó és kezelő szoftver

A Victofon Kft. részére készített ViFi – Victofon Fitting Windows® asztali alkalmazást az ország félszáz audiológiáján használják nap mint nap a hallás­gondozó szakemberek, hogy az ügyfél hallás­veszteségéhez, élet­viteléhez és használati szokásaihoz igazítsák a modern, sok­programos, sok­csatornás, kényelmi szolgáltatásokkal és ön­tanuló automatizmussal felszerelt halló­készülékeket. A VMS – Victofon Manufacturing System orvos elektronikai gyártó­rendszer áramkör inicializáló és mérés­automatizáló szoftvert a cég saját fejlesztésű és gyártású digitális halló­készülékeinek fel­programozásához és szervizeléséhez készítettem (C#, VB.Net, SQLite).

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

HVG-Orac – Portál adminisztrációs és megrendelés­kezelő alkalmazás

A HVG-Orac Lap- és Könyv­kiadó Kft. megrendelésére készült, MicrosoftTM .Net technológiára épülő szerkesztőségi rendszer többek között magában foglalja a teljes magyar nyelvű európai uniós joganyag napi rendszerességű integrációját a cég saját online jog­szabály szolgáltatásába a hivatalos publikációs csatornáról történő automatikus lekérdezéssel és számítógépes feldolgozással. A kapcsolódó interaktív webportál az adatbázis­tartalom részletes keresése mellett lehetővé teszi a látogatók számára a cég kiadványainak megvásárlását, illetve szakmai rendezvényekre történő térképes jelentkezést (C#, MS SQL Server, Html, XML, PDF, JavaScript).

Iparihirek.hu – Gőzfejlesztés és Mosodatechnológia

Iparihirek.hu – interaktív szakmai web­portál és online marketing eszköz­készlet

Az ipari gőz­fejlesztők és mosoda­technológiai berendezések hazai forgalmazásában piacvezető osztrák-magyar vállalkozás, a Bepatek Kft. által üzemeltetett interaktív szakmai web­portált egy nyílt forráskódú integrált tartalom­kezelő motor (Joomla) felhasználásával készítettem, melyet a megrendelői igényekhez történő testre­szabáson túl saját fejlesztésű egyedi modulokkal (pl: Automatikus Hírlevél­küldő) is kiegészítettem (PHP, HTML, CSS, JavaScript, MySQL).

BADAR – Business Administration Database management Analyser and Reporting system

BADAR® – Business Administration Database Management Analyser and Reporting System

A BADAR® számítógépes alkalmazás­csomag egy integrált értékesítés­támogató (SAS) és ügyfél­kapcsolati (CRM) rendszer, mely magában foglalja a folyamat-, projekt- és digitális dokumentum­menedzsment funkcionalitásokat is. A kiszolgáló szolgáltatásokban és a Windows® asztali kliens alkalmazásban az integrált szöveg­szerkesztés és táblázat­kezelés, valamint a tömeges levél­küldemények és az üzleti jelentések exportjának megvalósításához az OpenOffice.org nyílt forráskódú API-ját használtam (C#, VB.Net, MS SQL).

Szilágyi Attila Sándor

Szilágyi Attila Sándor – okleveles villamosmérnök, műszaki- gazdasági informatikus

Szoftver­fejlesztő, rendszer­szervező, etikus hekker. Vállalati logisztikai és ipari automatizációs rendszerek.

Sz. Sz. Sz. R. Kft. – Hagyományos értékek, modern eszközök, újító megoldások

Sz. Sz. Sz. R. Kft. – Hagyományos értékek, modern eszközök, újító megoldások

Web, mobil és asztali alkalmazások fejlesztése, rendszer­tervezés, hiba­javítás és sérülékenység­vizsgálat, támogatás, konzultáció.

További munkáim

  • Magyar Posta Zrt. (http://posta.hu) – Címirat­kitöltő és e-feladójegyzék készítő alkalmazás fejlesztése: alkalmazás­programozás, kiszolgáló és ügyfél üzleti logika, felhasználói kezelő­felület, adatbázis­kezelő réteg, tesztelés, hiba­javítás, fejlesztői dokumentáció (C#.Net, WPF, Telerik, WCF, SQLite).
  • Lagardere Services SAS (http://www.lagardere-services.com) – Online küldemény-logisztikai rendszer fejlesztése: alkalmazás­programozás, kiszolgáló és ügyfél üzleti logika, felhasználói kezelő­felület, adatbázis tárolt eljárások, tesztelés, hiba­javítás, fejlesztői dokumentáció (C#.Net, WinForms, WCF, MS SQL Server).
  • Radar HMI képernyőképPro Patria Electronics Inc. (http://propatria-inc.com) – Radar vezérlő szoftver fejlesztése, valamint integrált felderítési rendszer (radar + nappali videó + éjjel-látó optika) fejlesztése. Egyedi kommunikációs interfész protokoll specifikáció, kiszolgáló és ügyfél­alkalmazás üzleti logika, hardver­eszköz­integráció, GIS 3D vektor­grafikus felhasználói kezelő­felület (C# .Net 3.5, Direct-X, OpenGL, és gyártó­specifikus egyedi eszköz­vezérlő könyvtárak).
  • Siemens AG. (http://siemens.de) – Automatikus integráció­teszt eszköz fejlesztése multi­platform ipari automatizálási keret­rendszerhez: üzlet­elemzés és teszt­esetek kidolgozása, keret­rendszer kommunikációs interfész protokoll specifikáció, kiszolgáló és ügyfél­alkalmazás üzleti logika, bevezetés, teszt­esetek beépítése, tesztelés, hiba­javítás, fejlesztői és felhasználói dokumentáció (C++, Qt, C#, N-Unit).

Saját célú fejlesztések

  • Sz. Sz. Sz. R. – „Szellemi Szabad­foglalkozásúak Számlázó Rendszere” – Az alkalmazás első­sorban szellemi tevékenységet végző, szerzői jogi védelem alá tartozó szellemi terméket alkotó adó­számos magán­személyek, egyéni vállalkozók és mikro­vállalkozások számlázási igényeire készült számlázó-, bevételi nyilván­tartás és házi­pénztár program (C#, SQL).
  • SARC - Simple Alarm Remote Controller – SMS alapú lakás­riasztó vezérlő távirányító alkalmazás (Android, Java)
  • Budapesti Parkolódíj Fizető – SMS alapú mobil applikáció (Android, Java)

Kapcsolat

Szilágyi Attila Sándor